A félelem csak a bánatunk fantáziájának a szüleménye. Annak semmi kapcsolata a valósággal.

A félelem nem más, mint tartani attól, hogy az elképzeléseink, vágyaink nem úgy alakulnak majd, ahogy azt elképzeljük. Másként, a jövőtől való félelem. Valamint, hogyha a jövőn elmélkedünk, lemaradunk az életünkről. Minden cselekedetünk minőségét az elképzeléseinkhez kötjük. Mi van akkor ha nem valósul meg? Csalódottság. Akkor mi történik azzal a temérdek cselekedettel, amit a célunk felé vezető úton véghezvittünk? Értékét veszíti, úgy fogunk tekinteni rá. Ettől pedig még nagyobb lesz az elkeseredettség.

A megoldás egyszerű! Egyetlen egyszer határozottan fogalmazd meg a célodat, állítsd fel a szükséges lépéseket hozzá! 

Innentől vedd el a figyelmed a célról és összpontosíts az útra úgy, hogy minden cselekedeted örömmel töltsön el, és hozd ki belőle a maximumot! Tedd mindezt úgy, hogy az emberek érdekét nézed!

Ekkor fogsz igazán az életed pillanataiban élni, ami boldogsággal, elégedettséggel tölti el a lelked.

Ettől lesz az eredmény teljesen mindegy, mivel annyi örömet vettél fel az úton, hogy a végső siker elenyésző lesz ahhoz képest. Csak ráadássá válik. Viszont ha nem érkezik meg a várt végeredmény, azt már elégedettséggel feltöltött szívvel fogadod majd. Így boldog minden pillanat .