A nő a teremtés koronája - hallhatjuk ezt a magasztos kifejezést. De mihez köthető ez a jelző? A kifejezés magában hordozza: a teremtéshez. Ezt szeretném bővebben kifejteni a Rasa (kapcsolat) tudományának, a szeretet jógájának ősi bölcselete szerint. A Rasa tudományát sokáig titkok övezték, melyet részben még mindig annak mondanak sokan a bölcsek közül. A titkot ne egy elzárt információnak vedd, hanem a megfelelő magyarázat nélkülinek. Ehhez a magyarázathoz szükséges a szent bölcsek áldása és kegye, hogy a megértés ne csak egy olvasat legyen, hanem mélyebben gyökerezhessen meg a szívben.

A teremtés, ez az anyagi világ, melyben most létezünk, a női természeten keresztül nyilvánult meg. Maga a szeretet, a rajongás, a változékony női természet szerelmi csapongása jellemzi. A másik pillanatban pedig egy stabilitást adó, nyugalmat, befogadó biztonságot teremtő. Ez a két oldal csapongó természete maga az anyag jellemzője. Az anyag változékony, keletkezik és elmúlik, kezdete van és vége. A női testben létező ember hasonlóképpen változékony, ezt a tulajdonságot nagyon nehezen tudja elkerülni, mivel az anyagi természet képviselője Ő maga. Ahogy a magánéletében, úgy a párkapcsolatában is naponta menekül egy másba, egy újba, csak hadd változzon valami. Itt nem feltétlen egy új kapcsolatról, új férfiről van szó, hanem egyszerűen a természeténél fogva a változás az egyik “őrült”, szenvedélyes energia ami hajtja. Amikor a változás “agyalásába” belefárad elméje, egy pillanat alatt stabil, nyugodt, csendes állapotot mutat. Ahogy egy nyári tomboló vihar után a természet is elcsendesedik. A nap kisüt, meleget ad, felszárítja a tombolás tüneteit. Ekkor vágyik a férfi ember a legjobban a meleget, biztonságot adó társaságukra.

Viszont a nők nagy része ettől szenved, mármint a csapongó, hirtelen változó természettől. Abban a helyzetben tud megnyugodni, amikor biztonságot érez, stabilitást. Ezt persze a legtöbb esetben egy férfi mellett képzeli el, vagy egy családban amiben gyermeket nevelhet. Mivel rajta nyugszik a befogadás, a megújulás, képes teret adni egy új világnak is. Ezt az új világot, egy új életet a méhe hordja ki. 

Ez az érzelmi körforgása egy nőnek, melyet akkora titokban képes tartani, amit sok férfi ember képtelen meglátni. Ez az a belső világ, ami csak az Ő sajátjuk, az Ő titkuk. Belelátást csak az kap, aki azt tudja mondani egy jégesőre ami elver mindent, hogy gyönyörű! Csak az, aki azt tudja mondani egy lavinára, hogy elképesztően csodás! Csak az, aki egy földrengésre, egy cunamira, egy vulkánkitörésre is azt tudja mondan, hogy Uram Isten mekkora erő ez! Ez a látásmód engedi elfogadni a Nőt, így megtanulva tisztelni, szeretni, becsülni.

A Nő a legnagyobb lehetőség a halálra, a férfi ember EGO-jának halálára. Itt van, egyedül a Nő mellett lehetősége a másik nemnek véglegesen felszámolni az önző akaratát. Másképp nincsen belelátás a női lélekbe. Két férfi vicces, gyermeki rivalizálásának a felszámolása sem ad ekkora lehetőséget. Akkor miért lett a férfi az “egyesnek” kikiáltva. Mert egyedül mi tudjuk elégedetté tenni a nőt! Azzal az elfogadással, amit az anyagi természet is megkíván. A tomboló viharaival, földrengéseivel, vulkánkitöréseivel, olvadó gigantikus jéghegyeivel, máskor a forró, perzselő, égető, hőséget adó minőségével. Szemet gyönyörködtető őszi lombhullatásával, melyből az új élet rügyezik tavasszal. Ez Ő, így gyönyörű és teljes! A Földanyán éli meg rejtve tulajdonságait, ahogy bolygónk is fájdalmait. Rejtve, hogy senki ne lássa, hogy senkit ne bántson meg vele. Egyedül éli titkát, ahogyan édestestvére is, a Föld.

Csak néha rázza meg dacosan köpenyét, ahogy a Nő is hangot ad sóhajával, mikor terhe szívét mardossa már. Bántjuk, kihasználjuk, de Ő csak tűr, méltósággal tűri fájdalmát. Az a férfi ember, aki kihasználja a Nőt, bukásra ítéltetett. Ahogy az emberiség a Földanya kizsákmányolásával, ha nem állítja le magát.

Ez a Női lélek misztériuma, melynek minden tiszteletet meg kell adnunk. 🙏❤️