Ez téma a kedvencek közé tartozik az elmélkedők körében. Imádják az emberek boncolgatni, és bátran mondanak véleményt a másik kapcsolatairól, mit sem sejtve arról, mekkora bajt hoznak ezzel a saját fejükre.

Nehéz belelátni és tudni arról, mi zajlik két ember között. Keveseknek adatik meg a lehetőség arra, hogy pártatlanul meghallgassa mind a két felet, és úgy vonja le a következtetést. Mert az esetek többségénél az egyik félhez jobban vonzódsz, mint a másikhoz, mondjuk a barátod vagy rokonod, és már nem pontos az értékelésed. Lehetőségem van a munkámból fakadóan igen jó tapasztalatokra szert tenni, és ebből sokat tudok tanulni. Nagyszerűen igazolja a tanítások lényegét.

Sokan keresnek meg párkapcsolati problémákkal. Mikor elmondják a helyzetüket, azt hallom, ez nem jó nekem, az nem jó így és csak a panaszok áradata ömlik az emberből. Gyakori a szex, elején még működött, de mostanra az is egyre gyengébb. Mondják... A működik szó hallatán lágy gondolat simogatja agyacskámat és egy vadul tomboló gépsort látok egy gyárban, ami lassú nyekergő hangon leáll. Mondjuk ez nem tart sokáig és csak hallgatok tovább. Igen sebezhetővé tesszük kapcsolatainkat, ha a szex a középpont. Ezt sokak a "kémia" szóval definiálják.

Igen ez divatos! A kémiai reakciókat egy érzés váltja ki és ez esetben a testi vonzalom. Ezzel sokat nem mondtam, de való igaz, amennyiben nem "működik a kémia" az nem szerencsés, mivel nem lehet nagyokat érezni, már ha erre helyezed a hangsúlyt.

De akkor mi van az idősekkel?

Teljes szomorúságba merülnek, mert nem tudnak nagyokat érezni?

Akkor jól élvezzük ki addig, míg le nem állnak a dolgok?

Ugyan kérem! Amikor megismeri egymást két fél és erre alapoznak, igen gyenge kártyavár lesz az építményük. Mikor értékelem magamban a hallottakat, gyakran teszem fel azt a kérdést, hogy:

"Te mit adtál ebben a kapcsolatban?"

Ilyenkor elmondják és azt vonjuk le közösen, hogy adott, de sokkal kevesebbet, mint a másik. Mikor ezt EGYÜTT meglátjuk, megérti és még helyrehozható a kapcsolat, akkor nyertünk. Olyan eset is volt, amikor szegénykémnek "kiszívták" a vérét és már úgy érkezett hozzám, mintha halála előtt lenne a gyengeségtől. Igen ez szomorú látvány, de a sors furcsa fintora sok formában mutathatja gúnyos arcát. Itt arra gondolok, hogy véletlenül nem történik semmi. Valószínű megérdemeltük.

De ilyenkor mi van?  Felállhatunk, odébb állhatunk ebben az esetben? 

Úgy vélem, amennyiben a kapcsolatot nem lehet helyreállítani, akkor igen. Ehhez viszont sok energiára van szükség és nem egy másik kapcsolatra, amibe sokszor belemenekül az elkeseredett ember. Ezt nagy feladat jól csinálni. Mindent elkövetek, hogy kapcsolatokat egyben tartsak, de ha nem megy, akkor soha nem adok olyan tanácsot, hogy szakítson, viszont megerősítem annyira, amitől meg tudja, meg meri hozni a kellő döntést.

Nem könnyű olyan embert talpra állítani, akit évekig aláztak és csak kihasználtak. Számomra ezek a legnyomasztóbbak, mivel életem egyik fő feladata a gyengék védelmezése és az emberi méltóság megtartása. Itt beszélhetnénk a nyugdíjasokról, miként gyalázza egy társadalom! Az igazi fájdalom az, amit ők éreznek 50-60 év munka után, étel nélkül a hideg szobában.

Elvenni a másiktól az megy ebben a világban, adni azt nem! Hát ez a kapcsolatok buktatója! Mind egyéni, mind társadalmi szinten. Egy kapcsolat akkor tartható fent sokáig, amikor mind a két fél arra törekszik, minél többet adjon a másiknak. Ennek kölcsönösnek kell lennie.

Amikor ezt nem tudják megvalósítani, akkor két dolog történhet:

- szétválnak útjaik,

    vagy

- belehalnak egymásba .